Egy új élet kezdete ( 4. fejezet)

A tizedik hetet töltöttem egy csütörtöki napon. Mycroftnek már vagy két hete a színét sem láttam. Vele ellentétben Anthea kopogtatott a folyton BlackBerryt szorongató kezeivel az ajtómon egyik este. Közölte, hogy utólagos engedelmemmel a főnöke orvost fogadott nekem az egyik magánklinikán.Mr Holmesból mostanában olyan gondoskodó énje tört  felszínre, hogy komolyan kezdtem aggódni. Értem én, hogy bűntudata van a Moriartyval való affér után, de ezt egy kicsit túlzásnak találtam. Ha nem kéne attól félnem, hogy egy szép reggel arra ébredek, hogy egy bérgyilkos ül az ágyam szélén, eszem ágában sem lett volna elfogadnom a lakást és a pénzt.

Az doktor minden látogatásom alkalmával királynőként bánt velem, de amennyi  a zsebébe vándorolhatott a vizsgálatokért, a bánásmódon nem csodálkoztam.  Szombaton Mrs Hudsonnel a temetőbe mentünk, utána pedig meghívtam magamhoz ebédre. Angol sajtlevest, párolt halat héjába főtt krumplival, desszertként pedig parkin süteményt készítettem. A volt házi néninknek azonban szemet szúrt valami: a halhoz barack öntetet ettem. Nem mondom, az ízkombináció először feletébb furcsán hangzik, de nekem határozottan finom volt. A gyömbéres édességet már a nappaliban ülve fogyasztottuk el, egy csésze teával. Egyszer csak az idős hölgy gyanakodva végigmért és megszólalt.

- Kérdeznék valamit, Jane szívem, ha nem tekinti tolakodásnak.
- Természetes kérdezzen csak.
- Kicsit gyanús lett a barack öntet a halra. Nem lehet, hogy anyai örömök elé néz?
- Ezt később szerettem volna elárulni, de felfedte a titkomat. Igen, kisbabát várok!
Olyan boldog lett ezen újság hallatán, hogy örömében elsírta magát.
- És mondja hányadik hétnél tart?
- Most töltöttem a tizediket. És Mrs Hudson: a baba apja Sherlock!
- Hogyan? Mikor történt, drágám?- nyögte ki nagy nehezen.
- Sherlock halála előtti este. Akkor már mindketten teljesen ki voltuk a szennylapok hazugságaitól és Moriartytól. Egyszerűen megtörtént.

„Gyónás” után sóhajtottam egy nagyot. Mrs Hudson megfogta a kezem.
- Ugye tudja, hogy rám mindenben számíthat? Nem fogom hagyni, hogy megerőltesse magát főleg, ha majd kezd nőni a pocakja. Nekem mindig olyanok voltak Sherlockkal, mintha az édes gyerekeim lennének. De azt, hogy egyszer megajándékoznak egy  ,,unokával" nem gondoltam volna.

Erre mind ketten elnevettük magunkat, én pedig átöleltem. Azelőtt nekem sosem volt annyira anyatípus mint Sherlocknak. Pedig mindig úgy viselkedett mintha az anyánk lenne. Takarította a lakásunkat, mosta a szennyesünket, főzte az ebédünket, emiatt panaszkodott egy sort majd csinálta tovább. Örültem, hogy kész segíteni, áldozatot hozni értem és a babámért. Azt hiszem tényleg jó szolgálatot tehet nekem ha már leülni sem tudok egyedül a hasamtól. Végtére is, nehéz elképzelnem Antheat amint magassarkúba és kiskosztümben port törölget, kezében a telefonjával.
De örömömet hirtelen nyugtalanság árnyékolta be; ha Moriarty a nyomomra akad, Mrs Hudson is nagy bajba kerül.