2014. november 8., szombat

Lélekben is együtt




Az előző történet folytatása többé- kevésbé.

Fél évvel később a két fiatal a testiek terén már jól összeszokott. Most viszont Sherlock levizsgázhat gyengédségből, ezzel komoly megbecsülésre téve szert Jane-nél.



Jane a kanapén feküdt és a plafont fürkészte. Egyre jobban fájt a hasa. Tegnap este jött meg a menzesze és korán reggel arra ébredt, hogy mozdulni is alig tud. Kivonszolta magát a nappaliba és azóta itt van.

Most reggel kilencre járt és lakótársa még nem került elő a szobájából, aminek lényegében még örült is. Nem szerette volna, hogy ilyen állapotban lássa.

Az ajtó megnyikordult és Sherlock lépett be rajta. Jane fájdalmasan felnyögött. Pont ezt szerette volna elkerülni.


- Jó reggelt! - köszönt szórakozottan barátja.
- Reggelt, Sherlock!
A fiú a tűzhelyre helyezett egy kanna vizet a reggeli teájuknak. Jane tovább bámult maga elé, még észre nem vette Sherlock-ot maga mellett.
- Görcseid vannak?
Elkerekedtek a szemei. Vajon honnan tudja?
- Már reggel óta.
- Miért nem keltettél fel?
- Nem akartalak zavarni.
Sherlock szemrehányóan nézett rá.
- Nézd, én sajnálom. Ne haragudj!
- Legközelebb szólj.
- Úgy lesz ígérem.
- Nagyon rossz?
- Mintha kötőtűt forgatnának bennem.
- Szegénykém. Csak nyugi, rendben?- azzal Sherlock eltűnt a fürdőszobában.



Fél perccel később egy tubus levendulás olajjal a kezében jött vissza, amit intim helyzetekben már sokszor használtak. Felhajtotta a lány pólóját, nyomott a kezére az olajból és masszírozni kezdte Jane sajgó hasát. A tenyere most is forró volt, mint mindig.
- Jézusom! Te ezt jobban élvezed mint én!- nevetett Jane kínjában.
- Vettél már be valamit?
- Még nem.
- Mi?
- Egészségesebb megvárni még elmúlik magától.
Sherlock a fejét csóválta.
- Nem vettél be semmiféle pirulát, és fel sem ébresztettél. Elég mártír viselkedés.
- Ó, fogd be!
Felállt, és hozott a konyhából egy pohár vizet és egy fehér tablettát.
- Megnéztem az üveget. Ez jó ilyenkor is.
Jane bevette a gyógyszert és lenyelte egy korty folyadékkal.
- Köszönöm!
- Nemsokára jobban leszel.
- Tudom.


Sherlock lehajolt hozzá és finoman megcsókolta. Odakuporodott mellé, szorosan átölelte és a haját simogatta még az el nem aludt. Ezután óvatosan felkelt és ráterített a lányra egy meleg plédet, különösen ügyelve, hogy dereka és hasa melegben legyen.


Délután felébredt és egy csepp fájdalma sem volt.  A konyhában Sherlock tevékenykedett.
- Szia!
- Jane! Kipihented magad?
- Majdnem teljesen. De legalább már nem fáj semmim. Mit főzöl?
- Spagettit. Fogadok, hogy még ma nem ettél.
- Ez nagyon rendes tőled.
- Nem kell megköszönnöd.


Ebéd után Jane a mosogatónál állt, amikor Sherlock hátulról átkulcsolta a derekát. Megfordult és a széles vállakra hajtotta a fejét. Jól esett neki a csend.
A mai napon a lelkük is egybeforrt.

4 megjegyzés:

  1. Dear God! Örömmel jelentem, hogy végre visszatértem. ^^
    Nos, most jövök meleggel és hideggel is :/
    Úgyis tudod, hogy imádom mikor Sherlock gondoskodó és mézesmázas lélek, de ha jól emlékszem már előfordult ez a téma egyszer, de javíts ki ha nem, lehet összetévesztem. :s
    De azért aranyos volt a sztori :)
    Köszönöm, hogy olvashattam :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Örülök, hogy visszatértél! :)
    Ez a téma még nem volt a blogon, csak sokat gondolkoztam egy hasonlón és most ez lett a folytatás.
    Köszönöm, hogy elolvastad! :)

    VálaszTörlés
  3. Te jó ég akkor én valamit nagyon nagyon összekeverek, vagy az agyam titokban szövöget különféle történeteket, esetleg lehet hogy álmodta :)
    Ezért mondtam hogy nyugodtan szólj ha nincs igazam, néha még az agyamat is elhagyom. :)

    VálaszTörlés
  4. Semmi gond, néha nekem is egybefolynak dolgok amiket olvasok. :)

    VálaszTörlés