Az ajándék

Először is: Békés ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! :)
Másodszor: megint jól felszívódtam, amiért ezerszer is elnézést kérek.


Moriarty egy egészen különleges dolgot kap Jane-től Karácsonyra.

Figyelmeztetés: erotikus tartalom


Jim egyedül töltötte a Szentestét. Furcsán vette volna ki magát, ha Jane vele lenne ilyenkor, hiszen ezzel megkockáztatnák a lebukás esélyét.

A tévében semmi figyelemre méltó nem akadt, és kénytelen volt bevallani magának, hogy unatkozik. Éppen kikapcsolta a készüléket, amikor valaki csöngetett.
Az ajtóban Jane állt teljes életnagyságban. Fekete hosszú kabátot és csizmát viselt, az ajka a rajta lévő vörös rúzstól valósággal tüzelt.

- Helló!
- Hát te?- kérdezte Jim olyan meglepetéssel az arcán amilyet a nő még nem látott tőle.
- Hát én! Gondoltam eljövök, és odaadom az ajándékod.
- És Sherlock?
- Ő nagyszerűen szórakozik magában, mivel nemes egyszerűséggel, megint gondolkozni támadt kedve. Én meg nem akartam zavarni.


Jane a nappaliban ledobta a kabátját a díványra. Alatta semmi mást nem viselt, mint egy piros, csipkézett fűzőt, latex feszülős szoknyát harisnyával, és a combjáig érő csizmával.
- Felkészültél, Jim? Figyelmeztetlek, nem foglak kímélni.



Moriarty az utasítására a szőnyegre térdelt ő pedig hátul megkötözte a kezeit egy selyemkendővel.
- Jól van, okos fiú vagy!- mondta neki, miközben az állánál fogva felemelte a férfi fejét.
Jane  bement a hálószobába és elővette a szekrényből a lovaglópálcát amit egy ilyen alkalomra tartogattak. Finoman Jim hátára vert a pácával. Az arca megrándult a hirtelen fájdalomtól, de egy jajszava sem volt. Csak úgy mint az elkövetkezendő tizenöt percben, bár a doktornő egyre hevesebben csépelte.
- Rendben van, cicafiú felállhatsz.- azzal eloldotta a kezeit.


Jim felbátorodva a kanapéra lökte, a szemében elsöprő szenvedély égett. Jane testére simult, a kezeit a feje fölé szorította. A fűzőt óvatosan kicsatolta és a mellettük lévő asztalra helyezte. Gyertyát vett elő, majd megdöntve a forró viaszt, a nő testére csöpögtette. Ő összerándult minden egyes csepp után.
Keményen markolászni kezdte a melleit. Az érintése puha volt és már annyira ismerős. Amikor megelégelte a játszadozást, durván belé hatolt, amitől Jane kieresztett egy halk sikolyt.
Jim nyelve egész idő alatt a szájában volt, sosem csókolóztak még ennyit szex közben.

 Moriarty egyre szaporázta a lökések számát, miközben a csípője minden mozdulatára nyögött. A vágymámor hullámai egyre jobban átjárták a testét. Még néhány mozdulat kellett csak ahhoz, lihegve elélvezzen. Ezután Jane is így tett, bár neki is újdonság volt, hogy most nem kötötte annyira gúzsba a saját kéje, mint máskor és nem is adott akkora hangot neki. De ez érthető volt, hiszen ez Jim estéje volt, neki akart főleg örömet okozni.



Sokáig feküdtek anélkül hogy, egymáshoz szóltak volna. Egyrészt, mert Jim szótárában nemigen szerepelt a köszönöm szó, másrészt Jane sem akart megszólalni. Valahol természetesnek hatott, hogy a csend átöleli őket.
Amikor észrevette, hogy Moriarty az igazak álmát alussza, felkelt és felöltözött. Búcsúzóul betakarta szeretőjét egy meleg pléddel és egy csókot nyomott az arcára. A bűnöző zseni bal orcáján egy rúzsfolt éktelenkedett és Jane még sosem látta ennyire édesnek és ártatlannak. Ezzel a gondolattal lépett ki a decemberi csípős éjszakába.



Odahaza a Baker Street-en már Sherlock is a hálóban szuszogott. Legalább nem kell magyarázkodnia, hogy hol töltötte az elmúlt három órát.
- Boldog Karácsonyt, Jim Moriarty!- suttogta mielőtt álomba szenderült.