Ismeretlen ismerős

Megint jól eltűntem az éterben, de mentségemre legyen mondva, nagyon sok dolgom volt és ihlet hiányban is szenvedtem.

Jane kikapcsolódást keresve, Jim lakásán pihen meg, ahol egy nem várt személlyel találja szemben magát.

Figyelmeztetés: erotikus tartalom

 Jane három hete megállás nélkül dolgozott. Minden egyes nap éjjel ért haza, és hajnalban kelt.  Ideges volt, fásult, levert és a stressz már egy ideje már testi tüneteket produkált nála. Pihennie kellett. Sherlock mostanában magasról tett a kapcsolatukra, csak magával foglakozott, Moriarty pedig elutazott  az országból üzleti ügyben egy hétre. Csütörtök este összepakolt néhány dolgot és péntek délután a munkahelyéről már Jim lakása felé vette az irányt. Ugyan kinek hiányozna? Sherlock valószínűleg észre sem veszi majd, hogy eltűnt.

Fordult a kulcs a zárban és már be is lépett a négy szobás luxuslakásba. Ha mást nem is, de a bűnöző zseni ízlését imádta. Mindent kellő eleganciával és néha már szörnyen idegesítő műgonddal rendezett maga körül. A kabátját a fogasra akasztotta, letéve a bőröndjét az előszobába, a nappaliba ment. Odabent az az ember állt előtte akire a legkevésbé gondolt volna; Sebastian Moran, Moriarty  jobbkeze.
- Sebastian!
- Ms. Watson! Mit keres itt?
- Ezt mellékesen én is kérdezhetném magától. Tudtommal, ez Jim lakása.
- Igen, de megkért, hogy nézzek be néha most, hogy elutazik. És, hogy ha kegyed felbukkanna, legyek mindenben a segítségére.
Ez új! Különös tekintettel arra a tényre, miszerint nyilvánvaló volt, hogy a férfi milyen szerepet tölt be a főnöke mellett.
- Hát jó, ha már így alakult, nem fogom hagyni, hogy tönkremenjen ez a hétvége, csak mert Jim jóvoltából ilyen különös helyzetbe kerültünk mindketten! - mondta Jane.
Az első fél órában meglehetősen feszélyezve érezte magát Sebastian közelében, de rájött, hogy feleslegesen, hiszem a férfi nagyon közvetlen és kedves volt vele. Közös témát is találtak, mindketten a seregben szolgáltak, megjárták Afganisztánt, magas katonai rangot töltöttek be valamikor. A vacsora végeztével Jane elmosogatott. Eléggé fáradt volt, egy bögre kicsúszott a kezéből, keresztbe elvágva a tenyerét. Sebastian a csörömpölés hangjára rögtön a konyhába termett.

- Minden rendbe van?
- Igen, csak történt egy kis baleset.
- Üljön le, bekötözöm a kezét.
Ellátta a sebet utána pedig a földön lévő cserepeket is felsöpörte.
- Kösz!- mondta a doktornő és elindult kifelé. Pár lépés után megállt és megkapaszkodott az ajtófélfában. Egy pillanatra megszédült.
- Jól van?- fogta meg a nő derekát, nehogy elessen.
- Igen!
- Dehogy van jól!- kapta ölbe Janet. A hálószobába vitte és lefektette az ágyra.
- Csak megszédültem!
- Hozok egy pohár vizet!- ment az ajtóhoz Sebastian.
- Hozzon whiskyt is hozzá!
- Hozok egy pohárral!
Sebastian elmosolyodott. Pont az ilyen nők voltak az ideáljai. Nem tagadja meg magától az élvezeteket, csak azért mert nőnek született. Jane visszafeküdt az ágyba és kinyújtóztatta sajgó végtagjait. Két perc sem kellett, a férfi már vissza is ért. A nő elvette a poharakat, ivott néhány korty vizet, azt italt pedig egy hajtásra megitta.
- Ne maradjak itt magával? - kérdezte Sebastian halkan. Jane felnevetett.
- Tudtam, hogy erre megy ki a játék!
- Elalszok itt a fotelban!
- Nem kell rám vigyáznia, jól vagyok!
- Nem fog ilyen könnyen lerázni!- tolta össze a két fotelt és belefeküdt.
- Hát akkor, jó éjszakát!- kapcsolta le az éjjeli lámpát Jane. Az oldalára fordult és kényelmesen elhelyezkedett. Lehunyta a szemét de nem tudott elaludni. Sebastian szuszogását figyelte, aki rövid időn belül mély álomba szenderült.

Fél négy volt, mikor Jane kiszállt az ágyból. Óvatos léptekkel az ajtóhoz ment és kiosont rajta. A nappaliban kivett a bárszekrényből egy poharat és az asztalhoz ment vele. Töltött magának az asztalon lévő üvegből egy keveset, majd colával felöntötte. Leült és a kanapé háttámlájára hajtotta a fejét. A gondolatai Sebastian felé kalandoztak. A férfi magas volt, izmos és jóképűbb, mint Sherlock és Jim összevéve. A szíve mélyén nem is bánta volna ha kikezdene vele, és ebből a hétvégéből egy egyéjszakás kaland kerekedne ki.  De ezt még magának sem vallotta volna be, akkor sem, ha az élete múlt volna rajta. Miután megitta az italát visszament a szobába, az ajtóban pedig Sebastian-ba botlott.
- Rosszul van, asszonyom?
- Nincs semmi bajom! Már levegőt sem vehetek az engedélye nélkül? És ne aszzonyomozzon itt nekem, mert a guta megüt tőle!
- Elnézést!
Jane visszafeküdt az ágyba, Sebastian pedig leült a fotelbe és a lábát felrakta a szembe lévő székre. Hosszú percek teltek el de a doktornő szemére nem jött álom. Átfordult a másik oldalára és kinyitotta a szemét. Sebastiant figyelte, akit a hold fénye olyan tisztán megvilágított, mintha nappal lett volna. A férfi sem aludt. Meredten bámult ki az ablakon, messze a távolba.
- Nem lenne kényelmesebb az ágy? -szólalt meg csendesen a nő.
- Nem!- fordította oda a fejét- Itt maradok magával!
- Na jó!- mondta Jane és felemelte a paplant- Feküdjön be ide! De semmi próbálkozás!
- Jó itt nekem!
- Nem fogok könyörögni! Még egyszer nem ajánlom fel, az éjszaka folyamán!
Sebastian mosolygott. Felállt és az ágyhoz ment. Végiggombolta az ingét majd a székre dobta.
- A nadrág marad!- emelet fel az ujját Jane.
- A cipőmet akartam még levenni!- nevette el magát a férfi.
- Akkor jó!- sóhajtott fel Jane és visszafeküdt az ágyba. A jobb oldalára fordult és becsukta a szemét.  Befeküdt az ágyba Jane háta mögé, de nem hunyta le a szemét. A plafont bámulta és közben a nő szuszogását figyelte. Nem telt sok időbe és Jane álomba merült. Ő viszont képtelen volt aludni  így, hogy a doktornő ott volt mellette. Egy karnyújtásra volt tőle, mégis mintha több méteres fal lenne köztük. Jane váratlanul átfordult a másik oldalára. Fejét a férfi mellkasára hajtotta, a bal combját, pedig becsúsztatta Sebastian lábai közé. A férfi szívverése felgyorsult. Az egész testét jól eső borzongás öntötte el. A karját óvatosan átemelte Janen és gyengéden átölelte. Lehunyta a szemét és nemsokára ő is elaludt.

Jane reggel egyedül ébredt. Levetkőzött és a fürdőszobába tipegett. Bent Sebastian borotválkozott egy szál alsónadrágban, de Jane is éléggé hiányos öltözetben, bugyiban és melltartóban lépett be.
- Bocs, nem tudtam, hogy itt van. Majd visszajövök később!
- Zuhanyozni akar?
- Igen.
- És mi az akadálya? Bemegy, elhúzza a függönyt és zuhanyzik.
- Végül is, miért ne? És ha nincs ellenedre tegeződhetnénk. A melltartót és a bugyit majd kiadom, rendben?
- Oké.
Néhány másodperccel később elvette tőle a fehérneműket. Megnyitotta a vizet és tusolni kezdett. Sebastian éppen befejezte a műveletet és kiment volna, amikor Jane megszólalt.

- Sebastian, megmosnád a hátam?
A férfi belépett a zuhanyzóba. Jane ott állt neki háttal,  két kezét mellei előtt keresztbe rakva. Kézbevette a szappant és mosni kezdte a nő hátát. Képtelen volt megállni, hogy a fenekét is meg ne mossa. Az erekciója szinte már átfúrta a nadrágja elejét. Iszonyat erotikus látványnak találta Jane jó alakját, selymes bőrét, hosszú haját.
- Te, az már nem a hátam!
- Nem mondod?!
Hátulról átkarolta és a nyakát kezdte csókolni. Jane érezte, hogy a testét feltölti a vágy, mint amikor egy kancsóba vizet töltenek. Képtelen volt ellenállni Sebastian-nak, aki megfordította és a szájába vette a mellbimbóját. Ezt követően elkapta a nőt a hajánál fogva, és a szemébe nézett. Sötét lángolását látott benne.
- Jó, nagyon jó... szörnyen kívánlak. – súgta a fülébe, amitől a doktornő egész testét libabőr borította el. A férfi finoman a tarkója alá nyúlt, és a haját megmarkolva lejjebb kényszerítette a fejét, majd lehúzta a nadrágját. Sebastian a zuhanyzó falának vetette a hátát, és úgy élvezte Jane szájának puha mozdulatait. A nyelve gyengéden ficánkolt a makkján, amit ő lehunyt szemmel élvezett.
- Kitől tanultál meg ilyen szépen furulyázni, Jane?
- Fogd be! Meglepődnél, ha tudnád, hogy kitől tanultam!
- Na, ki vele! Gyerünk! Ki volt az? A hős Mr. Sherlock Holmes?
- A főnököd, te szerencsétlen!- sziszegte, mire érezte, hogy Sebastian szerszáma mélyen a szájába hatol, némi fuldoklást idézve elő ezzel.
- - Nyugi, az orrodon vedd a levegőt! – mondta neki gonoszkodva, de aztán elengedte a fejét. Lenyúlt érte és felemelte. Kisegítette a zuhanyzóból és ledöntötte a fürdőszoba vajpuha szőnyegére.
- Szeretnéd, ha meghálálnám?- azzal lábai közé térdelt. Jane hátravetette a fejét és hagyta, hogy a férfi belenyaljon a legféltettebb testrészébe. Hangosan felnyögött, Sebastian pedig vigyorgott.
- Csináld!- nyögte Jane.  Érezte, hogy az alteste úgy tüzel, mint még soha. A férfi nyelve felfogta a lecsurgó kéjnedveit, és ő belerázkódott minden egyes mozdulatába. Mikor Sebastian elérkezettnek látta az időt, hevesen a nőbe hatolt. Jane felsikoltott, amitől megijedt, hogy talán fájdalmat okozott neki. De minden kételye szertefoszlott amikor Jane a fenekébe kapaszkodva magára húzta, lábait pedig a csípőjén összekulcsolta. A haja csurom víz volt, és a tincsek néha, néha az arcába hulltak. Sebastian szinte a méhét verte tekintélyes férfiasságával, mégsem érzett fájdalmat. A férfi érezte, hogy Jane kicsit rásegít a tempóra. Nagyon régen volt már nővel, vágyott a gyengéd érintésekre, a teste vadul őrjöngött a kielégülésért. Jane ajkát heves nyögés hagyta el, mikor az orgazmus előtört a testéből. Még a tudatánál volt, amikor a férfi beleélvezett, majd a kimerültségtől jóformán azonnal mély álomba zuhant.

Délután ébredt fel az ágyban. Sebastian az ágy szélén ült és mosolygott rá.
- Szia!
- Szia! Köszönöm neked ezt Sebastian! De tudnod kell, hogy ez soha többé nem történhet meg! Szép volt, jó volt, de akkor sem! Tudod mit tenne velünk Jim ha ez kitudódna? Megölne minket! Ezt te tudod a legjobban!
Megcsókolta a férfit, felkelt az ágyból és összepakolt. Az ajtóban búcsút intett Sebastian-nak, aki visszaintett neki. Nem volt képes megszólalni. Tudta, hogy Jane-nek száz százalékosan igaza van a történeteket illetően. Szomorúan nézett utána mikor kifordult az ajtón. Ha nem Moriarty tulajdona lenne, ő volna számára a tökéletes nő.
Jane mit sem tévedett, azt illetően, hogy Sherlocknak fel sem fog tűnni, hogy elment. Mi több, ugyanabban a pozícióban találta, ahogy harminchat órával ezelőtt otthagyta. A nő elmejébe örökre beleégett Sebastian minden mozdulata, és ennek a reggelnek az emléke fog a fejében lenni, amikor csak saját kezére számíthat, ha élvezethez akar jutni.